Akik még nem tudnák, azoknak elmondom, hogy a kviddicst négy labdával játsszák:
-Kvaff: Régen is bőrből készültek, ma felülete varratmentes, 30 cm átmérőjű. Ez az egyetlen labda, amit nem bűvölnek meg. Skarlátpirosra először 1711 telén színezték egy szakadó esőben lejátszott meccs után, hogy jobban lássák. Nem sokkal a labda színezése után Daisy Pennifold boszorkány ötletéből egy célzott bűbájjal lassították a kvaff zuhanási sebességét, hogy a hajtók egy elvétett passz után is elérjék. A kviddicsben ma is a "Pennifold-kvaff"-ot használják.
-Gurkó (2db): Az első gurkók ("Blooder"-ek) még kőből voltak, Mumps korában már gömbölyűre faragták őket, és csak a 16. századra készültek fémből.(A kőgurkókkal az volt a gond, hogy a mágikus úton felerősített ütőkkel széttörték és a meccs végéig kőtörmelékek üldözték a játékosokat). A 16. század elején ólomból, de ez túl puhának bizonyult.(Minden felületi egyenetlenség befolyásolja a gurkó íránytartását.) Ma már vasból készülnek és átmérőjük 25cm. Speciális bűbájozottságukból kifolyólag részlehajlás nélkül üldöznek mindenkit (mindig a legközelebb levő játékost). Ezért a terelőknek nagyon kell figyelniük, hogy minnél messzebbre üssék csapattársaiktól.
-Aranycikesz: Dió nagyságú, mint elődje, a golden snidget. Arra bűvölik, hogy minél tovább igyekezzen szabadságát megőrizni. Azt mondják, egyszer hat hónap után sem sikerült elkapni a cikeszt, 1884-ben, egy bodmin-lápi mérközésen. (A meccset végül mindkét csapat feladta; és a környéket ismerő cornwalli varázslók ma is bizonygatják, hogy a cikesz elvadultan él a lápvidékeken.)
Utolsó kommentek